Storage Server csatolása hálózati meghajtóként: Linux és Windows

A Storage Server ugyanúgy csatolható a szerveréhez, mint egy helyi merevlemez. Linuxon ezután a /storage könyvtárként jelenik meg, Windowson pedig storage nevű hálózati meghajtóként. A programok, a szkriptek és a mentési eszközök így egyszerűen erre a helyre írnak, a fájlokat pedig nem kell kézzel ide-oda másolgatnia.

Ez az útmutató lépésről lépésre bemutatja az összes módszert, és mindegyik titkosított kapcsolatot használ, mivel az adatok az interneten keresztül haladnak: Linuxon az SMB (más néven CIFS vagy Samba) SMB 3 titkosítással vagy az SSHFS, Windowson pedig az SFTP-n keresztül működő SSHFS-Win. Szó lesz arról is, hogyan marad meg a csatolás újraindítás után, és melyek a gyakorlatban leggyakrabban előforduló hibaüzenetek. A Linux-parancsok a következő rendszereken működnek: Debian 12 és 13, Ubuntu 22.04 és 24.04, AlmaLinux 9 és Rocky Linux 9. A Windows-lépések a Windows 10 és 11, valamint a Windows Server 2016-tól 2025-ig terjedő verzióira érvényesek.

A legfontosabb parancsokat a saját hosztnevével és felhasználónevével előre kitöltve is megtalálja az ügyfélportálon, a Storage Server oldalán, a „Csatlakoztatás hálózati meghajtóként” kártyán.

Mielőtt elkezdené: kapcsolódási adatok és hozzáférési beállítások

Az összes adatot az ügyfélportálon, a Storage Server oldalán, a „Kapcsolódási adatok” részben találja: hosztnév, felhasználónév és jelszó. Ha ott nem látható jelszó, a „Jelszó visszaállítása” gombbal hozhat létre újat. Ez azonban minden meglévő kapcsolatot megszakít, a már csatolt szervereknek ezután az új jelszóra lesz szükségük.

Ugyanezen az oldalon a „Hozzáférési beállítások” gomb nyitja meg az egyes hozzáférési módok kapcsolóit. Ebben az útmutatóban ezek közül három számít:

• Samba / CIFS az SMB-alapú hálózati meghajtóhoz (445-ös port).
• SSH / SFTP / SCP / rsync az SSHFS-hez Linuxon és az SSHFS-Win programhoz Windowson (23-as port).
• A Külső elérhetőség kapcsolónak bekapcsolva kell lennie, mert a szervere az interneten keresztül éri el a tárhelyet.

Az újonnan rendelt Storage Servereknél mindhárom már alapból aktív. A cikk példái az alábbi értékeket használják, ezeket cserélje le a saját adataira:

A megosztás neve minden Storage Servernél backup, a teljes elérési út tehát Windowson \\u123456.storage.kernelhost.net\backup, Linuxon pedig //u123456.storage.kernelhost.net/backup.

Először ellenőrizze, hogy a szervere egyáltalán eléri-e a tárhelyet: az SSHFS-hez és az SSHFS-Win programhoz a 23-as porton, az SMB-hez a 445-ös porton. Linuxon:

timeout 5 bash -c '</dev/tcp/u123456.storage.kernelhost.net/23' && echo "A 23-as port elérhető"
timeout 5 bash -c '</dev/tcp/u123456.storage.kernelhost.net/445' && echo "A 445-ös port elérhető"

Windowson, PowerShellben:

Test-NetConnection u123456.storage.kernelhost.net -Port 23

Ha a kimenetben TcpTestSucceeded : True szerepel, szabad az út. Ha nem jön létre kapcsolat, ellenőrizze a megfelelő kapcsolót („SSH / SFTP / SCP / rsync” a 23-as porthoz, „Samba / CIFS” a 445-ös porthoz), a „Külső elérhetőség” kapcsolót, valamint a szerverén esetleg működő tűzfalat, amely a kimenő kapcsolatokat szűri. Ha a 445-ös port tartósan blokkolva van, Linuxon válassza a lentebb ismertetett SSHFS-es megoldást.

Linux: a tárhely csatolása a /storage alá (SMB)

1. A cifs-utils telepítése

Az SMB-klienst a cifs-utils csomag tartalmazza. Debianon és Ubuntun:

apt-get update
apt-get install -y cifs-utils

AlmaLinuxon, Rocky Linuxon és RHEL-en:

dnf install -y cifs-utils

2. Csatolási pont és hitelesítőadat-fájl létrehozása

Hozza létre azt a könyvtárat, amely alatt a tárhely megjelenik, valamint egy fájlt a hitelesítő adatok számára:

mkdir -p /storage
nano /etc/storage-credentials

A fájl tartalma:

username=u123456
password=AZ_ON_JELSZAVA

Ezután állítsa be, hogy a fájlt csak a root olvashassa:

chmod 600 /etc/storage-credentials

Miért kell külön fájl? Így a jelszó sem az /etc/fstab fájlba, amelyet minden felhasználó olvashat, sem a parancselőzményekbe nem kerül be. A jelszóban szereplő különleges karakterek ebben a fájlban nem okoznak gondot, idézőjelekre nincs szükség.

3. Egyszeri kézi csatolás és tesztelés

mount -t cifs //u123456.storage.kernelhost.net/backup /storage -o credentials=/etc/storage-credentials,seal,iocharset=utf8,uid=0,gid=0,file_mode=0660,dir_mode=0770

Az egyes opciók jelentése:

• A seal SMB 3 titkosítással védi a kapcsolatot. Mivel az adatok az interneten keresztül haladnak, ezt az opciót soha ne hagyja el.
• Az iocharset=utf8 gondoskodik arról, hogy a fájlnevekben szereplő ékezetes betűk és különleges karakterek helyesen jelenjenek meg.
• Az uid és a gid határozza meg, melyik helyi felhasználó legyen a fájlok tulajdonosa. Ha például a webszervernek kell írnia, használja az uid=www-data,gid=www-data beállítást.
• A file_mode és a dir_mode azokat a jogosultságokat határozza meg, amelyeket a Linux a fájloknál és a mappáknál mutat. Magán a tárhelyen nem tárolódnak Linux-jogosultságok, ezek az értékek csak a saját szerverén érvényesek.

Így ellenőrizheti, hogy minden működik-e:

df -h /storage
touch /storage/tesztfajl && ls -l /storage && rm /storage/tesztfajl

A df most már a Storage Server méretét mutatja a helyi merevlemezé helyett.

4. Tartós csatolás az /etc/fstab segítségével

Ahhoz, hogy a tárhely minden újraindítás után automatikusan újra elérhető legyen, vegye fel az /etc/fstab fájlba. Előtte válassza le a tesztcsatolást:

umount /storage
nano /etc/fstab

A fájl végére illessze be ezt a sort (egyetlen sorként):

//u123456.storage.kernelhost.net/backup  /storage  cifs  credentials=/etc/storage-credentials,seal,iocharset=utf8,uid=0,gid=0,file_mode=0660,dir_mode=0770,_netdev,nofail,x-systemd.automount  0  0

A sor végén álló három kiegészítés fontos:

• A _netdev jelzi a rendszernek, hogy hálózati meghajtóról van szó, amelyet csak a hálózat elindulása után lehet csatolni.
• A nofail megakadályozza, hogy a szerver indításkor elakadjon, ha a tárhely egyszer éppen nem érhető el.
• Az x-systemd.automount csak a /storage első elérésekor csatolja a tárhelyet, megszakadás után pedig automatikusan újracsatolja.

Töltse be újra a konfigurációt, és csatolja a tárhelyet:

systemctl daemon-reload
mount -a
ls /storage

Ha a mount -a nem jelez hibát, a sor helyes. Ezután nyugodtan kipróbálhat egy újraindítást: a nofail miatt a szerver akkor is elindul, ha valami nincs rendben.

Linuxos alternatíva: SSHFS a 23-as porton

Az SSHFS SSH-n keresztül csatolja a tárhelyet. Ez akkor éri meg, ha az ön oldalán a 445-ös port blokkolva van, vagy ha jelszó helyett szívesebben dolgozik SSH-kulccsal. A kapcsolat mindig titkosított. A /storage alá vagy SMB-t, vagy SSHFS-t állítson be, a kettőt egyszerre ne.

Az SSHFS telepítése Debianon és Ubuntun:

apt-get install -y sshfs

AlmaLinuxon és Rocky Linuxon a csomag az EPEL-tárolóban található:

dnf install -y epel-release
dnf install -y fuse-sshfs

Hozzon létre egy külön kulcsot, és helyezze el a tárhelyen:

ssh-keygen -t ed25519 -f /root/.ssh/storage_ed25519 -N ""
cat /root/.ssh/storage_ed25519.pub | ssh -p 23 u123456@u123456.storage.kernelhost.net install-ssh-key

Az első kapcsolódáskor a yes válasszal erősítse meg a tárhely ujjlenyomatát, és adja meg egyszer a jelszót. Az install-ssh-key parancs hozzáadja a kulcsot, a meglévő kulcsok felülírása nélkül. Ettől kezdve a szervere jelszó nélkül jelentkezik be.

Kézi csatolás:

mkdir -p /storage
sshfs -p 23 -o IdentityFile=/root/.ssh/storage_ed25519,reconnect,ServerAliveInterval=15,ServerAliveCountMax=3 u123456@u123456.storage.kernelhost.net: /storage

A hosztnév utáni kettőspont a tárhelyen lévő saját könyvtárát jelöli, vagyis ugyanazokat a fájlokat, amelyeket az SMB-megosztáson keresztül is lát. A tartós csatoláshoz ez a sor kerül az /etc/fstab fájlba:

u123456@u123456.storage.kernelhost.net:  /storage  fuse.sshfs  port=23,IdentityFile=/root/.ssh/storage_ed25519,reconnect,ServerAliveInterval=15,ServerAliveCountMax=3,allow_other,_netdev,nofail,x-systemd.automount  0  0

Az allow_other a rooton kívül más felhasználóknak is hozzáférést ad, például a webszervernek. A reconnect és a két ServerAlive-érték stabilan tartja a kapcsolatot, ha a hálózat rövid időre megakad. Ezután a fentiek szerint futtassa a systemctl daemon-reload és a mount -a parancsot.

Windows: a tárhely titkosított csatlakoztatása „storage” nevű hálózati meghajtóként

A Windows alapértelmezés szerint SMB-n keresztül csatlakoztatja a hálózati meghajtókat. Ez a kapcsolat azonban csak akkor titkosított, ha valamelyik fél kifejezetten megköveteli, és erre Windowson nem hagyatkozhat. Hogy senki ne olvashassa az adatait, amíg azok az interneten keresztül haladnak, Windowson SFTP-n, vagyis SSH-n keresztül csatlakoztatja a tárhelyet. Ehhez két ingyenes, nyílt forráskódú programra van szüksége: a WinFsp biztosítja a fájlrendszert, az SSHFS-Win pedig hálózati meghajtóként jeleníti meg az SFTP-t a Fájlkezelőben.

1. A WinFsp és az SSHFS-Win telepítése

Nyissa meg a PowerShellt a „Futtatás rendszergazdaként” paranccsal, és illessze be ezeket a parancsokat. A parancsok letöltik mindkét telepítőcsomagot a GitHubról, és kérdések nélkül telepítik őket:

[Net.ServicePointManager]::SecurityProtocol = 'Tls12'
$ProgressPreference = 'SilentlyContinue'
Invoke-WebRequest https://github.com/winfsp/winfsp/releases/download/v2.1/winfsp-2.1.25156.msi -OutFile "$env:TEMP\winfsp.msi" -UseBasicParsing
Invoke-WebRequest https://github.com/winfsp/sshfs-win/releases/download/v3.5.20357/sshfs-win-3.5.20357-x64.msi -OutFile "$env:TEMP\sshfs-win.msi" -UseBasicParsing
Start-Process msiexec.exe -Wait -ArgumentList "/i `"$env:TEMP\winfsp.msi`" /qn /norestart"
Start-Process msiexec.exe -Wait -ArgumentList "/i `"$env:TEMP\sshfs-win.msi`" /qn /norestart"

Ha a gépén elérhető a winget, például Windows 11-en, a winget install -e --id SSHFS-Win.SSHFS-Win parancs is elegendő. A WinFsp ilyenkor automatikusan vele együtt települ.

2. A meghajtó csatlakoztatása a Fájlkezelőben

1. Nyissa meg a Fájlkezelőt, és a bal oldali panelen válassza az „Ez a gép” elemet.
2. Válassza a „Hálózati meghajtó csatlakoztatása” parancsot. Windows 11-en és Windows Server 2025-ön ezt a három pont mögötti menüben találja, Windows 10-en, valamint a Windows Server 2016-tól 2022-ig terjedő verzióin pedig a „Számítógép” lapon.
3. A „Meghajtó” listában válassza az S: betűjelet, a „Mappa” mezőbe pedig írja be ezt: \\sshfs\u123456@u123456.storage.kernelhost.net!23. A végén álló !23 a portot adja meg, enélkül az SSHFS-Win a 22-es portot próbálja.
4. Hagyja bejelölve a „Bejelentkezéskor újracsatlakoztatás” négyzetet, és kattintson a „Befejezés” gombra.
5. A bejelentkezési ablakban adja meg a jelszavát, és jelölje be a „Jegyezze meg a hitelesítő adataimat” négyzetet.
6. A meghajtó először egy technikai néven jelenik meg. Kattintson rá a jobb egérgombbal, válassza az „Átnevezés” parancsot, és adja meg a storage nevet.

Ettől kezdve a tárhely az „Ez a gép” alatt storage nevű meghajtóként érhető el, és minden bejelentkezéskor automatikusan, titkosítva csatlakozik.

PowerShellből

Egyetlen paranccsal gyorsabban megy. Normál PowerShell-ablakban futtassa, ne a „Futtatás rendszergazdaként” paranccsal indított ablakban, mert az emelt szintű jogosultságokkal futó munkamenetben csatlakoztatott meghajtókat a Fájlkezelő nem látja. A Windows közben bekéri a jelszavát:

net use S: \\sshfs\u123456@u123456.storage.kernelhost.net!23 * /user:u123456 /persistent:yes

A storage nevet ezután így adhatja meg:

(New-Object -ComObject Shell.Application).NameSpace('S:').Self.Name = 'storage'

A net use megjegyzi a meghajtót, a jelszót azonban nem. Újraindítás után ezért a Windows a meghajtó első megnyitásakor újra bekéri. Ha ebben az ablakban bejelöli a „Jegyezze meg a hitelesítő adataimat” négyzetet, a Windows ezután kérdés nélkül csatlakoztatja a meghajtót. A cmdkey itt nem segít, mert az SSHFS-Win csak a saját bejelentkezési ablakában megadott hitelesítő adatokat veszi át.

Hogy a meghajtó az SSHFS-Win programon keresztül működik-e, azt a net use mutatja meg: az S: sorában hálózatként a WinFsp.Np szerepel. Ez a kapcsolat mindig SSH-n keresztül megy, ezért titkosított.

SMB Windowson csak kikényszerített titkosítással

A Windows 11 24H2-es verziójától és a Windows Server 2025-től kezdve a Windows az összes kimenő SMB-kapcsolatnál megkövetelheti a titkosítást. Csak ekkor biztonságos a hagyományos út is, a backup megosztáson keresztül. Kapcsolja be a titkosítást egy rendszergazdai jogokkal futó PowerShellben:

Set-SmbClientConfiguration -RequireEncryption $true -Confirm:$false

Ez a beállítás a gép összes SMB-kapcsolatára érvényes. Ha a szerveréhez további, régebbi, titkosítás nélküli megosztások is csatlakoznak, azokat ezután már nem éri el. Ezt követően csatlakoztassa a meghajtót egy normál ablakban, és ellenőrizze, hogy a kimenetben szerepel-e az Encrypted : True érték:

Test-NetConnection u123456.storage.kernelhost.net -Port 445
cmdkey /add:u123456.storage.kernelhost.net /user:u123456 /pass
net use S: \\u123456.storage.kernelhost.net\backup /persistent:yes
Get-SmbConnection -ServerName u123456.storage.kernelhost.net | Format-List ServerName,ShareName,Dialect,Encrypted

Ez a módszer az SSHFS-Win helyett használható. Ha az S: meghajtó már SSHFS-Win-nel csatlakozik, előbb bontsa a kapcsolatot a net use S: /delete paranccsal. Régebbi Windows-verziókon a titkosítás nem kényszeríthető ki. Ott használja az SSHFS-Win programot a fent leírt módon.

Szolgáltatásokhoz és ütemezett feladatokhoz

A meghajtóbetűjel csak annak a felhasználónak a bejelentkezési munkamenetében érvényes, aki a meghajtót csatlakoztatta. A szolgáltatások, az ütemezett feladatok és sok mentési program ezért nem látja az S: meghajtót. Automatikus mentésekhez a legjobb egy olyan program, amely maga is kezeli az SFTP-t, például az rclone vagy a restic. Ebben hosztként az u123456.storage.kernelhost.net címet, portként a 23 értéket adja meg, valamint a saját felhasználónevét.

Gyakori hibák és okaik

A leválasztáshoz Linuxon elég az umount /storage, Windowson pedig a net use S: /delete parancs. Az SSHFS-Win mentett hitelesítő adatait a Windows Hitelesítőadat-kezelőjében, az „Általános hitelesítő adatok” alatt törölheti, az SMB-hez mentetteket pedig a cmdkey /delete:u123456.storage.kernelhost.net paranccsal.

Hálózati meghajtó vagy mentési eszköz?

A csatolt meghajtó akkor ideális, ha a programoknak közvetlenül egy mappába kell írniuk, például feltöltések, exportok vagy archívumok esetén. Rendszeres mentésekhez az olyan eszközök, mint az rsync, a BorgBackup vagy a restic, SSH-n keresztül a 23-as porton gyakran megbízhatóbb választást jelentenek: csak a változásokat viszik át, a megszakadt futásokat folytatják, és igény szerint már a szerverén titkosítanak. Hogy ezt hogyan építheti fel, azt a szerverek mentési stratégiájáról szóló cikkünk írja le, az ütemezésben pedig a cronfeladat beállításáról szóló útmutató segít.

Jó tudni: ha a „Hozzáférési beállítások” ablakban bekapcsolja a „ZFS pillanatkép-könyvtár” kapcsolót, a Storage Server pillanatképei csak olvasható .zfs/snapshot könyvtárként jelennek meg. Az egyes fájlokat ekkor egyszerű másolással állíthatja vissza, anélkül, hogy egy teljes pillanatképet vissza kellene töltenie.

Biztonság röviden

• Linuxon mindig a seal opcióval csatoljon, vagy használjon SSHFS-t, Windowson pedig az SSHFS-Win programot, hogy az adatok titkosítva menjenek át a hálózaton. A hagyományos SMB-t Windowson csak kikényszerített titkosítással, a Windows 11 24H2-es verziójától vagy a Windows Server 2025-től kezdve használja.
• Az /etc/storage-credentials hitelesítőadat-fájl tulajdonosa a root, a jogosultsága pedig 600.
• A „Hozzáférési beállítások” ablakban kapcsolja ki, amire nincs szüksége. Ha csak SSHFS-t és SSHFS-Win programot használ, a „Samba / CIFS” maradhat kikapcsolva.
• Az SSHFS-hez használjon külön, csak a tárhelyhez tartozó kulcsot, ahogyan fent látható. Hogy az SSH-t általában hogyan teheti biztonságossá, azt az SSH biztonságossá tétele és a kulcsos bejelentkezés beállítása című cikk magyarázza el.